Van néhány aggodalom, ami mindenkit nyomaszt, mikor növényi étrendre vált. Ezek persze egyénenként is változnak, de azért vannak átfedések. Lássuk a leggyakoribbakat!
Első félelem: Túl bonyolult lesz
Aggódtam azért, hogy ez az egész egyszerűen túl bonyolult és biztos, hogy nem kielégítő a szervezetem számára. Az első néhány hónapban tényleg nem volt az, mert akkor még csak kapizsgáltam, mit kellene csinálnom, hogyan kellene étkeznem, vásárolnom. Tegyük hozzá azt is, hogy néhány éve még távolról sem volt ennyi vegán termék, a változás viszont hátrányos is lehet: a legtöbb növényi alapú késztermék sem egészséges. Vegán pl. a klasszikus Manner nápolyi, a Coca Cola és az Oreo keksz is, de ezekről alighanem sejtitek, hogy távolról sem alapvetőek a teljes értékű növényi étrenden (sem).
Előny viszont, hogy a kényelmi termékek miatt sokkal könnyebb manapság váltani, mint régebben. Most már minden nagyáruházban ott vannak a növényi alternatívák, akár hús-, akár tej-, akár tojáshelyettesítőkről beszélünk. Szóval napjainkban egyre kevésbé mondhatjuk azt a növényi étrendre, hogy bonyolult lenne. Azonban éppen ez az út vihet vakvágányra, hiszen ha:
- egészségesebb életmódra vágysz,
- fogyni szeretnél,
- izomtömeget növelnél,
- vagy gyógyulnál,
akkor neked is végig kell járnod azt az utat, amit nekem 🙂 A növényi étrend egészen másfajta megközelítést igényel a konyhában, mint bármilyen más étrend. A rutinosabbak számára nehéz lehet, hogy néhány régi, megrögzött szokást elhagyjanak, a kevésbé rutinosaknak pedig az okozhat gondot, hogy számukra minden egyes technika új.
- Talán a legegyszerűbb az, ha fokozatosan vezeted ki az állati eredetű „alapanyagokat”, miközben keresed rájuk a számodra ízletes alternatívát. A legjobb pedig, ha idővel azt érzed, már nem kell semmit helyettesítened, mert a növények úgy teljesek, ahogy vannak.
De nem muszáj azonnal itt kezdeni és szerintem nem is igazán lehet. Nem kell egyből meglátnod a teljes értékűséget egy fűszeres zöldséges rizsben, vagy egy nyersvegán energiaszeletben, ehhez idő és egy kis tanulás szükséges. Ami teljesen természetes része minden új életmódnak 🙂
Második félelem: Alig néhány alapanyagból válogathatok
Azt hiszem, ez olyan félelem, amit mindenki átél, mikor növényi étrendre vált. Én is azt éreztem, hogy nagyon leszűkül a kínálat, de ez is csak azt mutatta, mennyire egyoldalúan étkeztem mindenevőként. Ráadásul azt hittem, baromi egészséges az étrendem… Miből is állt? Elsősorban sovány húsokból, sajtokból, tejfölből, tojásból, krumpliból, rizsből, tésztából, paradicsomból, kevés gyümölcsből és mindenféle késztermékből. Persze, ezt most lesarkítottam, de nagy vonalakban ezek kerültek a tányéromra különböző formákban.
Súlyt tudtam velük tartani, de kevés volt az energiám, sokszor unalmasak, egyhangúak az étkezéseim, és egyébként ez az étrend is hozzájárult ahhoz, hogy nem kíméltek a különféle nyavalyák. Nem csoda, hogy amikor ebből a felsorolásból kikerültek az állati eredetűek, meg a késztermékek, akkor nem éppen színes és felemelő volt, amit a bevásárlókosaramba tettem…
Aztán kezdtem felbátorodni!
Rájöttem, hogy nem csak a „bolti lencse” létezik, hanem van még sárga, vörös, barna sőt, fekete is! És ez csak a lencse… Aztán egyre nyitottabb lettem, amikor a zöldséges körül sündörögtem. Korábban sosem ettem avokádót, ideje próbát tennem vele! Milyen ízű a padlizsán? Hol bujkált eddig a kurkuma és a gersli? Tényleg ilyen finom lehet a datolya, ha frissen és nem aszalva veszem? A pak-choi komolyan megterem az én kertemben is? Valóban tehetek bébi spenótot a turmixomba, és még finom is lesz a végeredmény?
Amikor nyitottam a növényi alapú konyha felé, valósággal kitárult előttem a világ az alapanyagok terén. Most már egyértelmű, hogy korábban volt egyoldalú és sivár az étkezésem és azzal lett színes és tápláló, hogy a régi, megrögzött rutinjaimtól búcsút vettem.
Ehhez persze idő kellett és sok-sok utánajárás, tapasztalás. Utóbbi a mai napig tart, de én kb. 3-4 hónap alatt az életem szerves részévé tudtam tenni a növényi étrendet, és mostanra annyira ez lett az alap, hogy el se tudnám képzelni másként 🙂
Harmadik félelem: Nem lesz elég a fehérje
Csak, hogy tudjátok, annyira féltem attól, hogy nem jutok elég fehérjéhez növényi étrenden, hogy elkezdtem nagy súlyokkal edzeni 🙂 Úgy gondoltam, annál jobb visszaigazolás nem is lehetne a kielégítő fehérjebevitelre, minthogy látszani fog az izmaimon a fejlődés. Szerencsére nagyon hamar megnyugodhattam: a sok-sok szénhidrát átlag feletti energiát biztosított számomra, nagyon kemény edzéseket tudtam és tudok csinálni a mai napig. Az pedig szintén jó kis visszaigazolás volt számomra, hogy heti két edzéssel is fejlődni kezdtem. Pedig két edzés nem sok, ez gyakorlatilag mindenki idejébe belefér… Nyilvánvaló, hogy ha többször lenne időm és kedvem eljárni a terembe, akkor én is látványosabban haladnék, de fontos, hogy az étrend mellett ezen a téren is megtaláljuk az összhangot. Nekem ennyi fér bele és ennyit élvezek.
- Amennyire tapasztalom, nagyon sokan azért buknak bele abba, hogy bevezessék az edzést a mindennapjaikba, mert túl sokat várnak maguktól. Irreális, ha az egyik héten még semmit sem edzettél, utána meg úgy érzed, heti öt alkalom sem elég.
Lehet sportolni úgy is, hogy élvezed sőt, igazából ennek kellene lennie a célnak – nem (csak) azért edzeni, hogy csinosabbak legyünk, hanem azért is, mert szeretünk és örömmel tölt el bennünket a mozgás.
Amikor váltottam, még nem tudtam, hogy
- a WHO szerint az ülőmunkát végző felnőtteknek 0,45 gramm fehérje elég testsúly-kilogrammonként. Ezt csak a biztonság, az, átlag kedvéért emelték fel 0,8 grammra.
- a növényi fehérjék valójában távolról sem inkomplettek, csupán más-más arányban tartalmazzák az aminosavakat.
- alaposan túlmisztifikáltuk a fehérjekérdést
- kizárt dolog a fehérjehiány, ha elegendő kalóriát viszünk be.
Most már ezeket tudom és el is hiszem, mert évek óta tapasztalom 🙂
Negyedik félelem: A környezet véleménye
Amikor a könyvemet írtam, készítettem egy kutatást a magyar vegánok körében. Mikor az volt a kérdés, mi okozta számukra a legnagyobb nehézséget a váltás során, akkor az első helyre a főzés, az újszerű konyhai rutinok elsajátítása került – ennek fényében lett ilyen felépítésű a könyvem.
- 32%, tehát csaknem minden harmadik vegán számára az volt a legnehezebb, ahogyan a környezete reagált, mikor megtudta, hogy növényi étrendre váltott 🙁
Sajnos ez nem meglepő, sokat írtam már róla és azt hiszem, mindenki tapasztalja is, hogy hazánkban hódítanak az állati fehérjére építő, zsírban gazdag, ellenben szénhidrátban szegény diéták. Dacára annak, hogy ez teljesen szembe megy mind az országos, mind a világszinten elfogadott, általános ajánlásokkal… Sehol nem találsz olyan országosan elfogadott, hivatalos dietetikai ajánlást, egészség-tányért, ami azt ajánlaná, hogy így étkezz!!!
Ennek ellenére, ha valaki közli, hogy nem eszik húst, akkor azonnal jön az okosítás: az őseink, az izmaid, az energiád… De ezt még csak-csak elfogadják idővel. Aztán, ha benyögöd, hogy tojást és tejterméket sem fogyasztasz, mindenki nyomban egészségügyi szakértő lesz. Érdekes, akkor nem így reagálnak, amikor valaki bejelenti, hogy tojás- és tejfehérje allergiája van. Pedig a végeredmény ugyanaz…
Manapság már talán kicsit könnyebb elmondani az ismerősöknek, hogy a növényi étrend felé húz a szíved, vagy közel áll hozzád a vegánok gondolkodásmódja, de sokszor még így sem egyszerű.
- Az én tapasztalatom az, hogy aki nyitott, érdeklődő és elfogadó (akkor is, ha vitatkozik, de észérveket használ), azzal beszélgess. Mondd el a tapasztalataidat, avasd be a tudásodba, küldj neki szakirodalmat! Nem kell meggyőznöd, hogy ő is legyen vegán, csak ültesd el a magját az elfogadásnak!
Aki viszont támad, arra feleslegesen pazarolnád az energiáidat. Legyen egy ütős mondatod, amivel lezárod a vitát. Én általában olyasmit szoktam mondani, hogy „étkeztem úgy, ahogy te, de te még nem próbáltad ki azt, amit én”. Ez általában elég szokott lenni. Ha nem, akkor ignorálom és kész, elterelem a témát. Nem lenne szabad hagyni, hogy az étkezési szokásaink éket verjenek közénk…
Egyébként nagyon sokszor előfordult, hogy éppen az erősen ellenállókból lettek a legnyitottabb érdeklődők – de ha harcolni kezdtem volna velük, ez biztosan nem így alakul.