Haszonállat, vagy házi kedvenc?

A vegán január keretében futó programom első hetének fő irányvonala a húsfogyasztás. Ennek nyomán egy nem túl egyszerű, de annál elgondolkodtatóbb témát hoztam mára: ez pedig a karnizmus.

A fogalom megalkotója és szakértője Melanie Joy, magyarul is megveheted a könyveit, pl. a MAVEG-nél. A karnizmus tulajdonképpen egy ideológiát ír le, ami támogatja az embereket abban, hogy húst fogyasszanak. Elfogadtatja velünk, hogy a húsevés szükséges, akárcsak a faji diszkrimináció.

Mit is jelent ez?

Hazánkban a kutya házi kedvenc, míg Kína számos vidékén alapanyag – elítéljük. Indiában a marha szent állat, mi gond nélkül tekintünk rá húsforrásként. De ott van a sertés is, amit vallási alapon mellőznek sokan. Sorolhatnám még… Lényegében a karnizmus választ ad arra, miért tekintünk az állatokra alapanyagként, miért lesz egy állat valaki számára haszonállat, más számára viszont házi kedvenc. Megmagyarázza, miért van zavar a fejben ezzel kapcsolatosan: egyszerűen beleivódott a kultúrába, vallásba.

Ám éppen ez benne a jó: egyénileg bármikor felülvizsgálhatod a nézeteidet és dönthetsz úgy, hogy nem teszel különbséget a fajok között. Hiszen ők sem tudják, hogy haszonállatnak, vagy háziállatnak születtek, a helytől, körülményektől nem változnak sem a testi funkcióik, sem a beleérzési képességeik.

Tedd mérlegre, mit gondolsz erről!

Bennem gyerekkorom óta volt egy rossz érzés ezzel kapcsolatosan, valami nem volt a helyén, de nem tudtam megmagyarázni, mi. Fel kellett nőnöm, hogy szembenézhessek ezzel a kérdéssel, viszont fantasztikus lelki fejlődést is hozott magával a húsevés mellőzése ? Még, ha ez furcsán is hangzik számodra, nagyon sok életmódváltótól hallok hasonlókat ?