Azt gondoltam, már nincs szükség ilyen jellegű cikkekre, de aztán látva, milyen publikációk jelennek meg nap mint nap az interneten, változtattam a nézőpontomon.
Nem régen jelent meg az Indexen egy cikk, amiben „szitokszóként” aposztrofálják a vegetarianizmust. A hosszas és vontatott felvezetést követően egy életmód tanácsadó álláspontját is olvashatjuk. Én ez utóbbit szeretném most más szemszögből megközelíteni.
A növényi étrend nem lehet kielégítő
Először is arról olvashatunk, hogy a vegetáriánus életmód eleve nem megfelelő, hiszen csak növényi táplálékokkal nem tudunk mindent megadni a testünknek, főleg nem kielégítő mennyiségben.
A szakértői vélemény első mondata is rendkívül elkeserítő, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy az illető számára a vegetáriánus és növényi étrend közti különbség sem egyértelmű. Meglehetősen szomorú, hogy valakinek a véleménye ennek tükrében mérvadónak számít, és egy nagy olvasottságú lap mindezek ellenére is megszólaltatja. Akkor most tegyük tisztába: a vegetáriánus életmód nem csak növényekre épít, követői fogyasztanak tejtermékeket és tojást. Sőt, egyes típusai a vegetarianizmusnak az alkalmi hal- vagy éppen sovány hús fogyasztását is engedélyezik.
A megállapítás második felére, mely szerint növényi étrenden nem kielégítő a tápanyag-bevitel, én is lehetnék az élő ellenpélda. Makulátlan laboreredménnyel büszkélkedhetek, energikus és fitt vagyok, holott már több mint 5 éve „csak” növényeket fogyasztok. Tehát sem tejterméket, sem tojást nem eszem a hús mellőzésén felül. Az egyéni tapasztalat viszont aligha számít ebben a kérdésben, úgyhogy lássuk, mit mond a tudomány!
Ott van példának a Amerikai Táplálkozástudományi és Dietetikai Akadémia véleménye, akik szerint a megfelelően összeállított növényi étrend minden életkorban és állapotban kielégítő az emberi szervezet számára. Ideértve nem csak az átlagosnak tekinthető felnőttkort, hanem a várandós anyukákat és a gyermekeket is. De nem kell ilyen messze mennünk a szakértői megállapításokért, hiszen végre magyar publikációnk is vannak, a Pécsi Tudományegyetem már két nagyszabású dokumentumot is kiadott a kérdést illetően. Talán nem annyira meglepő, de mindegyikben a teljes értékű növényi étrend gyógyító és prevenciós jellegét méltatják.
Mennyire kérdéses a vitaminpótlás?
A cikkben elhangzik, hogy sem a B12-t, sem a vasat, sem a kalciumot nem tudjuk megfelelő mértékben bevinni növényekből. Ennél a résznél egy logikai bukfenc is akad, ugyanis a tanácsadó hölgy szerint, aloe vera géllel mégis tudjuk pótolni az említetteket, holott tudtommal az is egy növény.
Nézzük akkor a tudományosabb megközelítést! A B12-ről azt kell tudnunk, hogy valóban szükséges szednünk növényi étrenden. Azonban azt is tudjuk róla, hogy a mindenevők között is sok a B12-hiányos, ráadásul a szintjét nem csak az étrendünk, hanem a genetikánk is befolyásolja egy tanulmány szerint. Tehát nem „vegán probléma” a kérdés, hanem globális. Ennek oka, hogy a végtelenségig kizsákmányolt és vegyszerezett föld már nem tud számunkra elegendő B12-t biztosítani. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy bioaktív B12-t találtak nem régen a békalencsében, ezen felül tudjuk, hogy van a savanyú káposztában, valamint a nattoban is, amik ugyancsak növényi alapúak.
Folytatva a sort, valójában semmi sem utal arra, hogy a vas- és a kalciumhiány is vegán, vagy vegetáriánus probléma lenne, éppen ellenkezőleg. Anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, a változatos növényi étrend mellett egyik ásványi anyag hiánya sem fordul elő gyakrabban a növényi étrendet követőknél, mint a mindenevőknél. A vas tekintetében a hem-vas és a nem-hem vas szokott ellenérvként felmerülni, ugyanis a hem-vas, ami az állati eredetűekben található, valóban nagyobb mennyiségben felszívódik. De ma már azt is tudjuk, hogy a túl sok vas gyulladásfokozó és növeli az oxidatív stresszt a sejtekben. Ez pedig távolról sem előny, sokkal inkább hátrány. Mindeközben a szervezetünk a növényi alapú, tehát nem-hem vasból csupán annyit hasznosít, amennyire szüksége van. Vasban gazdag növények az olajos magvak, hüvelyesek, a zöld levelesek és a gabonák is, így nem kell nagyobb arányban tartani a vashiánytól növényi étrenden. Sőt, el kell mondanom, több ügyfelem is említette, hogy éppen a váltás óta tudnak kiemelkedő vasszintet produkálni a laborban.
A kalcium legáltalánosabb forrásának a tejtermékeket tekintjük. Viszont érdekes téma, hogy pl. Kanadában a legújabb egészségügyi ajánlások szerint sem javasolt, hogy fogyasszuk ezeket. Egészen minimális mennyiségben, és csakis a natúr kefirt, joghurtot ajánlják, azt is leginkább azért, mert a benne található mikroorganizmusok jótékony hatással bírnak a szervezetünkre. Szerencsére ezeket az értékes összetevőket növények fermentálásával gond nélkül beépíthetjük a mindennapjainkba.
A tejtermékekben egyébként valóban sok a kalcium, viszont egyre kevésbé ajánlják őket a szakemberek. Hogy miért? Például azért, mert a legtöbben éppen azokban az országokban szenvednek csontritkulástól és csonttörésektől, amelyekben a legtöbb tejtermék fogy (pl. USA, Finnország), azokban pedig a legkevésbé, amelyekben a legkevesebb tejtermék kerül az asztalra (pl. Japán, Peru).
Tudnod kell, hogy gond nélkül fedezhető a napi ajánlás növényi étrenden, kiegészítők nélkül is, természetes forrásból. A felnőtteknek javasolt 700-1000 mg kalciumot bevinni naponta. A mák 1200 mg kalciumot tartalmaz 100 grammonként, a szezámmag 740 mg-ot, a gomba 200 mg-ot, csak, hogy néhányat említsek a sorból. A pótlást tovább könnyítik a kalciummal dúsított termékek és ide nem csak a táplálék-kiegészítők tartoznak, hanem pl. a különféle növényi joghurtok, tejek is.
Bízom benne, hogy ha a véleményt formáló tanácsadóhoz egy tej- és tojásérzékeny vendég érkezik, akkor nem fogja elkeseríteni azzal, hogy komoly egészségkárosodást fog elszenvedni a közeljövőben, ugyanis nem tud számára megfelelő étrendet összeállítani.
Mi a helyzet a sporttal és a fehérjével?
Ezt a kérdést tekintve is sajnos becsmérlő a vélemény, a tanácsadó szerint ugyanis egyenesen lehetetlen megfelelő mennyiségű fehérjéhez juttatunk a testünket. Ehhez csatolja még néhány kíméletlen mondattal a szóját, ami nagyon népszerű ellenérv a növényi étrenddel szemben.
Mit gondolok én? Valóban igaz, hogy az összes esszenciális aminosavat nagyobb mennyiségben a húsok tartalmazzák, így legegyszerűbben tényleg ilyen formában tudjuk magunkhoz venni őket. Viszont nagy kár ezzel együtt azt feltételezni, hogy más forrásokból nem tudjuk fedezni a szükségletet. Hiszen ma már azt is tudjuk, hogy a komplettálásra sem kell különösebb figyelmet fordítanunk, elég, ha egy napon belül bevisszük az összes aminosavat, a szervezetünk gondoskodik a többiről. A forrás ebből a szempontból vizsgálva teljesen lényegtelen és jellemző, hogy még növényi étrenden is jóval több fehérjéhez juttatjuk a testünket, mint amennyire alapvetően szüksége lenne.
Szakmaiságot kicsit mellőzve, hadd említsek meg még néhány nagyszerű, vegán sportolót, akik valószínűleg nem tudják, hogy valójában nem lenne szabad ilyen figyelemre méltó eredményeket elérniük: Patrik Baboumian erőművész és testépítő, Scott Jurek világhírű ultramaratonista, a teniszező Williams testvérek, vagy éppen Nimai Delgado, aki azért is emelkedik ki a sorból, mert soha életében nem evett húst, 7 éve pedig vegán.
A szójáról is oldalakat tudnék megtölteni, most legyen elég annyi, hogy sokkal több tévhit övezi, mint amennyi valós állítás. Az alapprobléma a tanácsadó hölgy esetében megint csak az, hogy nem egyértelmű számára a különbség az ösztrogén és a fito-ösztrogén között. Utóbbit tartalmazza a szója is és még számos más növény, többek között a népszerű superfood, a lenmag is, amit mégis nagy örömmel fogyasztanak a szójaellenesek.
Tegyük hozzá, hogy rengetegen követnek növényi étrendet úgy, hogy nem fogyasztanak szóját, és emeljük ki azt is, hogy a világ szójatermésének szinte teljes egésze az állatiparban landol. Aki tehát a szója miatt aggódik, az jobb, ha mellőzi a szóján felnevelt állatok húsát is.
Végül egy kis pozitívum
Az utolsó részben szó esik arról, hogy egyes krónikus betegségek kialakulása valóban csökkenthető a vegetáriánus életmód mellett, de elhangzik az is, hogy ha „rosszul csináljuk, akkor hosszú távon egészségkárosító hatása is lehet”.
Legalább valamiben kicsit egyetértünk 🙂 Azért itt van egy kérdés a végére: melyik életmód nem káros hosszútávon, amelyiket rosszul csináljuk?
